2012. november 6., kedd

A fogadd el magad - maszlag


Lehet, hogy furcsán hangzik a cím, lehet nem is értitek..
...de biztos mindenki hallotta már közületek, az tök mindegy, milyen szövegkörnyezetben,hogy "Fogadd el magad!"
Jólvan csesszus...fogadjam el magam, de miért? A hajam nem nő, a tokám annál inkább, az arcom,mint egy 14évesé, nagy a hasam, kicsi a hasam, a fülcimpám kövér, pattanásos a seggem...Gondolom mind fel tudtok sorolni legalább egy tulajdonságot, amit nem szerettek magatokban. Én is. Neeeem, kedves trollok, bármily furcsa is,nem a pocakom körmérete lenne az.
Mégis boldog vagyok, és jól érzem magam a bőrömben.
De nem volt ám ez mindig így...
Az egész sztoriban a legnevetségesebb (kiskoromban azt mondtam legröhögségesebb,haha), hogy akkor sokkal vékonyabb voltam, egészségesebb hajjal, és babapopó arccal. Nem, ezzel megint nem a seggfejségre céloztam.
Szóval akkoriban nagyon rámjárt a rúd azt hittem. Nem voltam sem azzal kibékülve, ami belülvoltam, sem azzal, ami kívül. Csak a képeket visszanézve tűnik fel a vékonyságom is. Meg hogy a viselt melltartóm is feleakkora volt,höhö:D
Akkoriban sokszor jött a fogadd el magad maszlag. Én meg csak bámultam a hülyékre,hogy csesszus, ezzel mégis mit akarsz? Ilyen meg olyan szar vagyok, már hogy fogadnám el magam? Változtatni kell! Fogyni még!  Növeszteni a hajam! Egyenesre görbíteni a lábaim! Satöbbi!
Aztán változtak az idők, és vele az életem is,  felszaladt pár kiló, felszaladt pár mosoly, felszaladt pár adag magabiztosság, felszaladt egy adag én.
Nem tudtam, mit jelent. Megmaradtak a barátok, de jöttek újak, jöttek bulik, jöttek csalódások, és jöttek életem legszebb napjai. Már tudtam ki vagyok, és épp ezért nem érdekelt, más mit gondol.
Tudtam, hogy én vagyok, és épp ezért eltörpült az én. A tinikora mindenkinek egy hatalmas egoista buborék.    Aztán beteszed magad a megfelelő helyre, és az én már nem is annyira fontos.
És ha most hozzámvágod, hogy fogyjál le!, meg jön a baba?, hát én nem tudom annyira a szívemre venni, mint amennyire kellene, mert idegenek frusztrált beszólásai nem hatnak meg.
Érzi ezt bárki rajtam kívül? És értitek mire szeretnék kilyukadni? A fogadd el magad csak egy maszlag, majd ha tudod ki vagy,és hol a helyed, na akkor elfogadtad magad...

Nektek mi a véleményetek a témáról? ÉS erről a bejegyzésről? Ezek a lelkizősebb témák -leírásban- újak nekem, de ez  most  annyira ki akart törni, hogy leírtam és jól esett. Legyen máskor is, ha előjön a szóhányás?

p.s. a továbbra kattintva nézegethetsz rólam régi képeket


jobboldalon én



6 megjegyzés:

  1. hatalmas cukiság az a bogáncsos kép!:D:D és most ez nagyon a szívemből szólt, én is úgy érzem, hogy lehet, hogy tényleg sokkal jobban néztem ki 8 kilóval könnyebben meg hátközépig érő szőke hajkoronával, de most érzem azt, hogy létezik egy én, aki végre a jó helyen van és a jó úton halad... és ez a fontos.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik ez a bejegyzés is. :) Fontos,hogy az ember eltudja fogadni amit a természettől kapott. Nem futkározhat mindenki a plasztikai sebészhez.xD

    VálaszTörlés
  3. Imádlak Rami! :)
    Nagyon jó volt olvasni ezt a posztot, nem volt tele hantázással, csupa Te voltál. És ha megengedsz Nekem egy véleményt. Így sooooookkkal sokkkkal jobban nézel ki, mint vékonyan/vékonyabban. Egyébként a régi videóidat a mostanikkal nem is lehet összehasonlítani akkora a változás :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett ez a bejegyzésed és részemről még jöhetnek hasonlóak!! :) Nagyon egyetértek a leírtakkal, én is hasonlóképpen vélekedem erről, voltam szőke és 7 kilóval könnyebb, de most valóban jól is érzem magam a bőrömben, vagy legalább is, úgy érzem, hogy a helyes úton vagyok, hogy megtaláljam önmagamat! :)

    VálaszTörlés
  5. Teljesen megértem, hogy miről írtál ebben a posztban, én is ugyanezen mentem át. Jelenleg is van rajtam jó pár fölös kiló, de boldog vagyok :) Talán életemben most először. És mióta nem görcsölök folyton azon, hogy fogynom kéne olvadnak le a kilók. :) Szóval a boldogság tényleg megszépít. :) Örülök, hogy sikerült megtalálnod önmagad, csak ez számít.

    VálaszTörlés
  6. tetszik-tetszik-like! Én is így vagyok vele:) Kamaszként mindig sokkal jobbra vágytam, most már közel nem tudom ugyanazt a megjelenést produkálni, de a kisugárzásom erősebb lett. Már nem izgat, hogy összekócolódik a hajam, mert tudom, hogy az Egyévesem kócolta össze:) Már nem izgat, hogy picit lazább a hasamon a bőr, mert az Egyévesem lakott benne 42 héten át:) Már nem csak azért megyek drogériába, hogy sminkcuccot vegyek, hanem popsitörlő is bezuttyan a kosárba:) És most jobb így!

    VálaszTörlés